[ Pobierz całość w formacie PDF ]
megszabadul a nehézségi erőtől, felemelkedik a levegőbe, és tetszés szerinti helyre repül.
Emlékezzünk ismét csak Milarepára, aki több alkalommal is keresztülszállt a Csomolungma
felett. A hiedelem szerint a varázsló teljes testi valóságban repül; jól látható és a régi világban
a jámbor tibetiek nem is igen lepődtek meg, ha egy-egy varázsló átszállt a fejük felett.
E varázslat fejlettebb formája a poba, amely már sokkal komolyabb felkészülést igényel.
A poba varázslat során a varázsló nemcsak arra képes, hogy fittyet hányjon a gravitációra,
hanem arra is, hogy testét halottá tegye, míg lelke kiszabadul a test börtönéből, és tetszés
szerinti helyre szárnyal. Ilyen esetekben a testből kiszabadult lélek láthatatlan, képes a föld
bármely pontján megjelenni, de nemcsak a föld érhető el számára, hanem a csillagok is vagy
az alvilág.
Egyes elképzelések szerint, ha a varázsló a pobát gyakorolja, lelke kettéválik egy magasabb és
egy alacsonyabb rendű lélekre. A magasabb rendű az, amely kiszabadulva a test börtönéből
szabadon szárnyal, az alacsonyabb rendű pedig csak arra ügyel, hogy az elhagyott test életben
maradjon.
E varázslattal kapcsolatos elképzelések szerint a testből kilépett lélek materializálódhat, azaz
fizikai formát vehet fel. E forma tökéletesen azonos azzal, amelyet az alacsonyabb rendű lélek
tart életben. Így a test hasonmása jön létre, amely megkülönböztethetetlen az előbbitől. Ezzel
magyarázható az a „jelenség”, hogy egy-egy ember egyszerre két helyen is képes jelen lenni.
A testből kiszabaduló lélekkel való manipulációknak ezzel azonban még nincs vége. A leg-
magasabb fokozat az, amikor a testből kiszabaduló lélek beköltözik egy halott testébe: akár
emberébe, akár állatéba. Herrmanns idéz egy népszerű tibeti történetet, amely e varázslás
veszélyeire hívja fel a figyelmet.
Történt egyszer, hogy egy királyfi és a király első miniszterének fia sétát tettek a palotához
közeli erdőben. Sétájuk közben egy fészekalja madárfiókát pillantottak meg, amint anyjuk
szeretettel táplálta őket. Hirtelen ragadozómadár csapott le az égből megölve az anyamadarat.
A két barát, de különösen a királyfi, elszörnyedve figyelte a jelenetet és arra gondolt, hogy a
madárfiókák hamarosan éhen fognak halni, hiszen nincs aki táplálja őket.
A királyfi szívét elöntötte a bánat és az együttérzés. Gondolt egy merészet és úgy határozott,
hogy itt az ideje felhasználni mágikus képességeit, amelyeket már régen kifejlesztettek benne
23
apja varázslómesterei. Megkérte barátját, hogy amíg ő kiszabadítja lelkét testének rabságából
s a lélek elhagyja lakóhelyét, vigyázzon árva testére. Végigzuhant a földön: lelke kiszállt a
testéből és beleköltözött az anyamadár üresen maradt hullájába.
Az anyamadár „feléledt”: ismét táplálni kezdte fiókáit. A királyfi teste ezalatt látszólag élet-
telenül hevert az erdő fái alatt.
A miniszter fia, aki szintén messze jutott a varázslás tudományában, nem tudott ellenállni a
kísértésnek, hogy kipróbálja képességeit; gyorsan beleköltöztette lelkét a királyfi magára
hagyott testébe. S hogy ennek az átváltozásnak nemcsak kíváncsisága volt az oka, mi sem
bizonyítja jobban, mint hogy azonnal összeszűrte a levet a királyfi feleségével, akivel már
régóta szeretett volna intim kapcsolatba kerülni.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
